Hagyományőrzés

Talán soha nem volt még annyira fontos kérdés a hagyományápolás szükségessége, mint napjainkban. A „hivatalos” értékrend talmi gyönggyé változik: ami ma igaz, holnapra hamissá válik. A hagyomány nem vész el, csak átalakul. Tehát tennünk kell népszokásainkért! Ezért van szükség hon- és népismeret tanításra, néptáncra, népi kismesterségek ismeretére.

Iskolánkban több mint húsz éve adjuk át új generációknak a néptánc szeretetét, a népi mesterségek fogásait. Igyekszünk az évszakokhoz kapcsolódó szokásokat életünk részévé tenni. Az ősz vidám szüreti mulatsággal és a Márton napi libás felvonulással telik. Lucázás, majd regölés, betlehemezés vezet át minket a meghitt karácsonyi ünneplésbe. A farsang után a kiszét tűzbe vetve űzzük el a telet, majd húsvét táján átéljük a komaság, a barátság lényegét. A pünkösdi királynéjárás a tanév utolsó hagyományhoz kötött ünnepe.

Sebő Ferenc gondolata örökérvényű: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”